Péter apostol azt írja első levelében:

"... az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. " (1Péter 3,15)

Mit kell tennem? Számot adni. Kinek kell számot adnom? Mindenkinek, aki számonkéri tőlem. Miről? Az élő reménységről.

Keresztényként nem hallgathatom el, nem tarthatom titokban Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatom. Ugyanis ez a kapcsolat számomra az élő reménység, annak a reménysége, hogy örök életem van! Jézus meghalt értem, hogy én élhessek! Milyen alapon hallgathatnám ezt el? Hiszen Ő nem csak értem, hanem mindenkiért meghalt!

Ennek a hírnek az emberekhez való elvitele: az evangélium hirdetése.

Nem akarok senkit győzködni. A hit nem győzködés által jön létre a szívben. A hit Isten ajándéka annak, aki teljes szívéből keresi Őt.

Ezt a blogot ezért nyitottam.

Mindenki, aki olvassa a bejegyzéseim, erről fog tőlem hallani. Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról: arról, hogy aki benne hisz, ha meghal is, él. Arról, hogy Ő a kereszthalálával kifizette a bűneink miatt nekünk járó büntetést. Arról, hogy az Ő vére értünk folyt ki. Ezen lehet nevetni, gúnyolódni, lehet a valóság tartalmát kétségbe vonni. De Isten ezt az egyetlen menekülési útvonalat biztosította számunkra. Vagy hiszünk az Fia vérének tisztító erejében, vagy bűneinkben halunk meg. Ez a kereszténység alapja: Jézus Krisztus az egyetlen és tökéletes áldozatot mutatta be a golgotai kereszten minden ember bűnéért. Az Ő halála, az Ő vére volt az ár  a mi életünkért. Nincs senki Őrajta kívül, aki megmenthetne minket. Ő mondta:

"... senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam ..." (János 14,6)