A neodarwinista modell, ami ma az evolúció "élvonalának" számít, azzal érvel, hogy az élet két természetes mechanizmus: a "természetes kiválasztódás" és a "mutáció" révén jött létre.

Az elmélet alapja a következő: a természetes kiválasztódás és a mutáció egymást kiegészítő folyamatok. Az evolúciós változások forrása a véletlen mutáció, amely az élőlények genetikai szerkezetében következik be. A mutáció által kialakított tulajdonságok a természetes kiválasztódás révén maradnak meg vagy tűnnek el, és ez által fejlődnek az élőlények."

 

Természetes kiválasztódás

 

A természetes kiválasztódást, a természet egyik folyamatát már Darwin előtt is ismerték a biológusok, és úgy határozták meg: "olyan mechanizmus, amely változatlan állapotukban tartja fenn a fajokat, és megakadályozza leromlásukat". Darwin volt az első ember, aki feltételezte, hogy ez a folyamat evolúciós erővel bír, és aztán egész elméletét erre a feltételezésre építette fel. A könyvének adott cím is mutatja, hogy a természetes kiválasztódás volt Darwin elméletének alapja: A fajok eredete, természetes kiválasztódás útján. Azonban Darwin óta egyetlen apró bizonyíték sem merült fel arra, hogy az élőlények a természetes kiválasztódás segítségével fejlődtek ki. Colin Patterson, az angliai Természettudományi Múzeum vezetőpaleontológusa, aki mellesleg tekintélyes evolucionista, hangsúlyozza, hogy a természetes kiválasztódásról sohasem bizonyították be, hogy lenne ereje az élőlények fejlődését előidézni : "Soha senkinek sem sikerült új fajt létrehoznia természetes kiválasztódás révén. Még csak a közelébe sem jutottak soha, és a neodarwinizmusban erről zajlik a legtöbb vita".

A természetes kiválasztódás elve szerint azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabbak az adott környezetben való túlélésre, fennmaradnak azáltal, hogy a túlélésre képesebb utódaik lesznek, míg azok, amelyek nem alkalmasak a túlélésre, elpusztulnak. Például ha van egy szarvascsorda, amelyet vadállatok fenyegetnek, akkor természetesen azok az egyedek fognak életben maradni, amelyek gyorsabban tudnak futni. Ez igaz. De akármeddig is folytatódik ez a folyamat, a szarvasokat nem fogja új fajjá változtatni. Lehet, hogy gyorsabban fognak futni, de a szarvasok akkor is szarvasok maradnak. Ha megvizsgáljuk azt a néhány példát, amelyet az evolucionisták hoztak fel a természetes kiválasztódásra, akkor látni fogjuk, hogy ezek nem mások, mint puszta megtévesztési kísérletek.

 

Megmagyarázhatja-e a természetes kiválasztódás az élőlények bonyolultságát?

 

A természetes kiválasztódás egyáltalán nem támogatja az evolúció elméletét, mert ez a mechanizmus nem képes bővíteni vagy javítani egy faj genetikai információit. Arra sem képes, hogy egy fajt egy másik fajjá alakítson át: a tengeri csillagot hallá, a halat békává, a békát krokodillá, vagy a krokodilt madárrá. Az ugrásszerű evolúció legnagyobb védelmezője, Gould, az alábbiakat írta a természetes kiválasztódás zsákutcájáról: "A darwinizmus lényege egyetlen jelmondaton alapszik: a természetes kiválasztódás az evolúció folyamatát előrevivő alkotó erő. Azt senki sem tagadja, hogy a természetes kiválasztódásnak megvan a negatív szerepe, amennyiben kiküszöböli a nem életrevaló egyedeket. A darwini elmélet feltételezi és megkívánja, hogy ugyanez az erő létrehozza az életrevalókat is."

A másik félrevezető módszer, amit az evolucionisták alkalmaznak a természetes kiválasztódással kapcsolatban az, hogy próbálják úgy beállítani, mintha tudatos tervező erő lenne. A természetes kiválasztódásnak azonban nincs tudata. Nincs akarata, amellyel el tudná dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az élőlényeknek. Ezért a természetes kiválasztódással nem magyarázható a biológiai rendszerek és szervek elképzelhetetlen bonyolultsága. Ezek a rendszerek és szervek nagyszámú részegységből állnak, és ha akárcsak egyetlen egység hiányzik vagy működésképtelen, akkor használhatatlanná válnak. Például az emberi szem sem működik, ha minden részlete nincs pontosan a helyén.

Ebből következik, hogy annak az akaratnak, amely összeállítja ezeket az egységeket, előre kell tudnia a jövőt, és már kezdettől azt az előnyös tulajdonságot kell szem előtt tartania, amely a végén ki fog alakulni. Mivel a természeti folyamatoknak nincs tudatuk vagy akaratuk, ilyesmire nem is képesek. Ez a tény, amely egyben az evolúciós elmélet alapjait is lerombolja, Darwint is aggasztotta: "Ha be lehetne bizonyítani, hogy bármilyen komplex szerv létezett, amely nem jöhetett létre számos, egymást követő apró változás útján, elméletem teljesen összeomlana".

A természetes kiválasztódás által csak a torz, gyenge vagy életképtelen egyedek tűnnek el egy adott fajból. Nem képes új fajt, új genetikai információt vagy új szerveket létrehozni. Vagyis nem viszi előre a fejlődést. Darwin elfogadta ezt az igazságot, amikor azt írta: "A természetes kiválasztódás semmit nem tehet, amíg új, kedvezőbb változatok nem bukkannak fel". Ezért volt szükség arra, hogy a neodarwinizmus a mutációt tegye meg a természetes kiválasztódás mellett az evolúció másik fő előmozdítójának, mint "az előnyös változatok felbukkanásának okát".

 

Mutációk

 

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában, amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például sugárzásé vagy kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.

A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca, amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek, amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...

Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja: A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.

Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy "hasznos mutációt" hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek a gyümölcslegyekkel, vagyis muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak. Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt: "Rendkívül meglepő, de hogy mennyire elkerülte a figyelmünket ez a tény: az elmúlt több mint ötven év során a muslica-tenyésztő kísérletek ezreiben nemhogy új fajt, de egyetlen új enzimet sem sikerült létrehozni.”

Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is "az evolúció bizonyítékaként" emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma, az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az "evolúció működésére" hoznak fel példának. Szükségtelen mondani, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a "fejlődés hajtóereje" - hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre. Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

A mutáció közvetlen hatása káros: Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mondja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít, hanem ront azon a szervezeten. És valóban, mind a mai napig nem sikerült "hasznos mutációt" felfedezni .

A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek vagy kiszakadnak a helyükről, vagy eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai. Csak olyan abnormitások jöhetnek létre, mint például a hátából kiálló láb, vagy a hason növő fül.

Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra. Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra.

 

(forrás: azevolucioscsalas.com)