"... sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók." (1Jn 2,18-19.)

 

 

 "Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút." (1Jn 2,22)

 

"... ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van."  (1Jn 4,1-3)

 „… sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus.” (2Jn 1,7)

 Az antikrisztusról szóló fenti igékből nyilvánvaló, hogy az antikrisztus szellemét, illetve az antikrisztust követő vallásokat Jézus Krisztus személyéhez való viszony alapján lehet felismerni.

Nagyon megtévesztő bennük, hogy számos keresztény sajátosságot mutatnak, hiszen „közülünk indultak el”. Azonban bizonyos ismertetőjegyek alapján az is nyilvánvaló bennük, hogy nem maradtak meg köztünk. Ezen ismertetőjegyek bármelyikéből felismerhetjük, hogy antikrisztusi szellemmel van dolgunk.

Az egyik, hogy „… tagadja az Atyát és a Fiút….”, azaz Jézus Krisztust nem vallja Isten Fiának. A másik, hogy tagadja, hogy „… Jézus Krisztus testben jött el…” Miért fontos nekünk, hogy Jézus Krisztust az Atya testben eljött Fiaként valljuk meg? Mert ez a test emberi test volt, hiszen Isten Fia „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7-8) Jézus Krisztus megváltás művét emberi testben végezte el!

„… az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett a angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.  Mert az volt méltó Istenhez …”(Zsid 2,9-10.)

„… Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,  és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5,8-9.)

 

(folyt. köv.)