"Az ÚR a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz." (5Móz 28,9)

Isten világossá tette választott népe előtt, hogy születési privilégium alapján nem lesz valaki automatkusan Isten népének tagjává, hanem kizárólag Isten parancsolatainak a követése útján. Isten szövetséget kötött, ha úgy tetszik: szerződést, melyben mindkét fél kötelezettségeket vállalt a másik felé. Világosan rögzítésre került a szerződés megszegésének a szankciója is.

Kimondható, hogy Isten azáltal, hogy népet választott, minden más népet ki akart rekeszteni a vele való közösségből? Nem. Ugyanis minden más nép, aki CSATLAKOZOTT Isten népéhez, "szerződő féllé" vált, ugyanolyan elbírálás alá esett Isten szemében, mint a zsidók.

"Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való bennszülött! Szeressétek, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! (3Móz 19,34)

Voltak népek, melyeket Isten eltörölt a BŰNEIK miatt, de az Egyiptomból kijövő zsidókból se látta meg Kánaánt egy se. Miért? Ugyanazért, a BŰNEIK miatt!

Isten mércéje nem változott sem az Ószövetség, sem az Újszövetség alatt. Tőle kizárólag a bűn választ el.