Nem hülyültem meg! Jézus él!

"... azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé."Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg?" (1Kor 1,11-13)   

Beatus örvendezett egy bejegyzésében, hogy az egykor anglikán vallású Lord Windsor katolizált. Én nem osztozom az örömében. Mi értelme van annak, hogy valaki "katolizál"? A "megtérés"-nek van értelme. Azt Jézus Krisztus parancsolta minden embernek. A "katolizálás" – az "áttérés" és más hasonló kifejezésekhez hasonlóan – nem több mint a felekezetközi „bóklászás" vallásos fogalomba csomagolása. Nincs üdvözítő felekezet, se felekezeti teológia. Krisztus van, az  Ő teste az egyház, amely nem egy felekezet. Az egyház Krisztus népe, a krisztuskövetők, az Ő parancsolatait megtartók közössége (eklézsiája), függetlenül attól, milyen felekezeti elnevezésű közösséghez tartozik.

Jézus Krisztus nem örül az egymástól izolált felekezeteknek, a teológiai versengésnek. Jézus nem örül „külön” a katolikus egyháznak, a református egyháznak, a baptista, a pünkösdi vagy egyéb egyházaknak. Ne örül annak, amikor azt kérdezzük: te milyen vallású vagy, vagy mi a neve a gyülekezetednek. A korinthusi gyülekezetnek írt intelem be nem tartásának eredménye a mai „egyházkép”. Pál levelét így címezte: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van”.

Ahogy a fej nem választható el a test több részétől, úgy Krisztus sem szakítható részekre sem teológiai, sem történelmi-tradicionális szempontból.  

Péter apostol azt írja első levelében:

"... az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. " (1Péter 3,15)

Mit kell tennem? Számot adni. Kinek kell számot adnom? Mindenkinek, aki számonkéri tőlem. Miről? Az élő reménységről.

Keresztényként nem hallgathatom el, nem tarthatom titokban Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatom. Ugyanis ez a kapcsolat számomra az élő reménység, annak a reménysége, hogy örök életem van! Jézus meghalt értem, hogy én élhessek! Milyen alapon hallgathatnám ezt el? Hiszen Ő nem csak értem, hanem mindenkiért meghalt!

Ennek a hírnek az emberekhez való elvitele: az evangélium hirdetése.

Nem akarok senkit győzködni. A hit nem győzködés által jön létre a szívben. A hit Isten ajándéka annak, aki teljes szívéből keresi Őt.

Ezt a blogot ezért nyitottam.

Mindenki, aki olvassa a bejegyzéseim, erről fog tőlem hallani. Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról: arról, hogy aki benne hisz, ha meghal is, él. Arról, hogy Ő a kereszthalálával kifizette a bűneink miatt nekünk járó büntetést. Arról, hogy az Ő vére értünk folyt ki. Ezen lehet nevetni, gúnyolódni, lehet a valóság tartalmát kétségbe vonni. De Isten ezt az egyetlen menekülési útvonalat biztosította számunkra. Vagy hiszünk az Fia vérének tisztító erejében, vagy bűneinkben halunk meg. Ez a kereszténység alapja: Jézus Krisztus az egyetlen és tökéletes áldozatot mutatta be a golgotai kereszten minden ember bűnéért. Az Ő halála, az Ő vére volt az ár  a mi életünkért. Nincs senki Őrajta kívül, aki megmenthetne minket. Ő mondta:

"... senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam ..." (János 14,6)

A neodarwinista modell, ami ma az evolúció "élvonalának" számít, azzal érvel, hogy az élet két természetes mechanizmus: a "természetes kiválasztódás" és a "mutáció" révén jött létre.

Az elmélet alapja a következő: a természetes kiválasztódás és a mutáció egymást kiegészítő folyamatok. Az evolúciós változások forrása a véletlen mutáció, amely az élőlények genetikai szerkezetében következik be. A mutáció által kialakított tulajdonságok a természetes kiválasztódás révén maradnak meg vagy tűnnek el, és ez által fejlődnek az élőlények."

Természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódást, a természet egyik folyamatát már Darwin előtt is ismerték a biológusok, és úgy határozták meg: "olyan mechanizmus, amely változatlan állapotukban tartja fenn a fajokat, és megakadályozza leromlásukat". Darwin volt az első ember, aki feltételezte, hogy ez a folyamat evolúciós erővel bír, és aztán egész elméletét erre a feltételezésre építette fel. A könyvének adott cím is mutatja, hogy a természetes kiválasztódás volt Darwin elméletének alapja: A fajok eredete, természetes kiválasztódás útján. Azonban Darwin óta egyetlen apró bizonyíték sem merült fel arra, hogy az élőlények a természetes kiválasztódás segítségével fejlődtek ki. Colin Patterson, az angliai Természettudományi Múzeum vezetőpaleontológusa, aki mellesleg tekintélyes evolucionista, hangsúlyozza, hogy a természetes kiválasztódásról sohasem bizonyították be, hogy lenne ereje az élőlények fejlődését előidézni : "Soha senkinek sem sikerült új fajt létrehoznia természetes kiválasztódás révén. Még csak a közelébe sem jutottak soha, és a neodarwinizmusban erről zajlik a legtöbb vita".

A természetes kiválasztódás elve szerint azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabbak az adott környezetben való túlélésre, fennmaradnak azáltal, hogy a túlélésre képesebb utódaik lesznek, míg azok, amelyek nem alkalmasak a túlélésre, elpusztulnak. Például ha van egy szarvascsorda, amelyet vadállatok fenyegetnek, akkor természetesen azok az egyedek fognak életben maradni, amelyek gyorsabban tudnak futni. Ez igaz. De akármeddig is folytatódik ez a folyamat, a szarvasokat nem fogja új fajjá változtatni. Lehet, hogy gyorsabban fognak futni, de a szarvasok akkor is szarvasok maradnak. Ha megvizsgáljuk azt a néhány példát, amelyet az evolucionisták hoztak fel a természetes kiválasztódásra, akkor látni fogjuk, hogy ezek nem mások, mint puszta megtévesztési kísérletek.

Megmagyarázhatja-e a természetes kiválasztódás az élőlények bonyolultságát?

A természetes kiválasztódás egyáltalán nem támogatja az evolúció elméletét, mert ez a mechanizmus nem képes bővíteni vagy javítani egy faj genetikai információit. Arra sem képes, hogy egy fajt egy másik fajjá alakítson át: a tengeri csillagot hallá, a halat békává, a békát krokodillá, vagy a krokodilt madárrá. Az ugrásszerű evolúció legnagyobb védelmezője, Gould, az alábbiakat írta a természetes kiválasztódás zsákutcájáról: "A darwinizmus lényege egyetlen jelmondaton alapszik: a természetes kiválasztódás az evolúció folyamatát előrevivő alkotó erő. Azt senki sem tagadja, hogy a természetes kiválasztódásnak megvan a negatív szerepe, amennyiben kiküszöböli a nem életrevaló egyedeket. A darwini elmélet feltételezi és megkívánja, hogy ugyanez az erő létrehozza az életrevalókat is."

A másik félrevezető módszer, amit az evolucionisták alkalmaznak a természetes kiválasztódással kapcsolatban az, hogy próbálják úgy beállítani, mintha tudatos tervező erő lenne. A természetes kiválasztódásnak azonban nincs tudata. Nincs akarata, amellyel el tudná dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az élőlényeknek. Ezért a természetes kiválasztódással nem magyarázható a biológiai rendszerek és szervek elképzelhetetlen bonyolultsága. Ezek a rendszerek és szervek nagyszámú részegységből állnak, és ha akárcsak egyetlen egység hiányzik vagy működésképtelen, akkor használhatatlanná válnak. Például az emberi szem sem működik, ha minden részlete nincs pontosan a helyén.

Ebből következik, hogy annak az akaratnak, amely összeállítja ezeket az egységeket, előre kell tudnia a jövőt, és már kezdettől azt az előnyös tulajdonságot kell szem előtt tartania, amely a végén ki fog alakulni. Mivel a természeti folyamatoknak nincs tudatuk vagy akaratuk, ilyesmire nem is képesek. Ez a tény, amely egyben az evolúciós elmélet alapjait is lerombolja, Darwint is aggasztotta: "Ha be lehetne bizonyítani, hogy bármilyen komplex szerv létezett, amely nem jöhetett létre számos, egymást követő apró változás útján, elméletem teljesen összeomlana".

A természetes kiválasztódás által csak a torz, gyenge vagy életképtelen egyedek tűnnek el egy adott fajból. Nem képes új fajt, új genetikai információt vagy új szerveket létrehozni. Vagyis nem viszi előre a fejlődést. Darwin elfogadta ezt az igazságot, amikor azt írta: "A természetes kiválasztódás semmit nem tehet, amíg új, kedvezőbb változatok nem bukkannak fel". Ezért volt szükség arra, hogy a neodarwinizmus a mutációt tegye meg a természetes kiválasztódás mellett az evolúció másik fő előmozdítójának, mint "az előnyös változatok felbukkanásának okát".

Mutációk

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában, amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például sugárzásé vagy kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.

A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca, amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek, amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...

Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja: A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.

Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy "hasznos mutációt" hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek a gyümölcslegyekkel, vagyis muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak. Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt: "Rendkívül meglepő, de hogy mennyire elkerülte a figyelmünket ez a tény: az elmúlt több mint ötven év során a muslica-tenyésztő kísérletek ezreiben nemhogy új fajt, de egyetlen új enzimet sem sikerült létrehozni.”

Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is "az evolúció bizonyítékaként" emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma, az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az "evolúció működésére" hoznak fel példának. Szükségtelen mondani, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a "fejlődés hajtóereje" - hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre. Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

A mutáció közvetlen hatása káros: Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mondja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít, hanem ront azon a szervezeten. És valóban, mind a mai napig nem sikerült "hasznos mutációt" felfedezni .

A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek vagy kiszakadnak a helyükről, vagy eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai. Csak olyan abnormitások jöhetnek létre, mint például a hátából kiálló láb, vagy a hason növő fül.

Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra. Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra.

(forrás: azevolucioscsalas.com)

Az evolucionizmus sehol sem szembesül akkora krízissel, mint az élet kialakulásának megmagyarázásánál. Ennek az az oka, hogy a szerves molekulák annyira bonyolultak, hogy a kialakulásukat nem lehet a véletlennel magyarázni, és egyértelmű lehetetlenség, hogy egy szerves molekula magától létrejött volna. Az evolucionisták a huszadik század második felében konfrontálódtak az élet kialakulásának kérdésével.

Evolucionisták vallomásai

A molekuláris evolúció egyik vezető szaktekintélye, az orosz evolucionista, Alexander I. Oparin, azt írta 1936-ban kiadott, Az élet eredete című könyvében: "Sajnos a sejt kérdése olyan kérdés marad, amely a teljes evolúciós elmélet legsötétebb pontja."

Oparin óta az evolucionisták számtalan kísérletet, kutatási projektet, megfigyelést végrehajtottak, bizonyítandó, hogy egy sejt létrejöhetett véletlenül is. Azonban minden ilyen próbálkozás csak még nyilvánvalóbbá tette a sejt bonyolult felépítését, és tovább cáfolta az evolucionisták feltételezését. Klaus Dose professzor, a Johannes Gutenberg Egyetem biokémiai intézetének vezetője, kijelentette: "A kémiai és molekuláris evolúció több mint harminc éven át tartó kutatása inkább kiemelte az élet keletkezésének problémáját, mintsem megoldotta. Jelenleg az elméleti feltételezések és a kísérletek egyaránt kudarcba fulladnak vagy a tökéletes tudatlanság bevallását kényszerítik ránk.”

A San Diego Scripps Intézet geokémikusa, Jeffrey Bada ekképpen világít rá az evolucionisták tehetetlenségére: "Ma, amikor már kilépünk a huszadik századból, még mindig nem sikerült megoldanunk azt a legnagyobb kérdést, amellyel beléptünk a huszadik századba: Hogyan jött létre az élet a Földön?"

Az evolucionista tudós, W. H. Thorpe elismeri: "a legelemibb típusú sejt is elképzelhetetlenül bonyolultabb, mint bármiféle rendszer, amit az ember eddig kigondolt, a megvalósításról nem is szólva." 

A sejt felépítése

A biológia professzora Michael Danton a következő példával világít rá a sejt komplexitására: "Ahhoz, hogy megértsük a molekuláris biológia által feltárt élet lényegét, egy sejtet 20 km átmérőjűre kell felnagyítanunk, vagyis akkorára, amely megközelíti egy nagyváros, például London vagy New York méretét. Egy páratlanul bonyolult és tökéletesen megtervezett rendszert fogunk látni. A sejt felszínén több millió kapu található, melyek egy űrhajó ajtajaihoz hasonlíthatók. Ezek folyamatosan biztosítják, hogy bizonyos anyagok belépjenek a sejbe illetve kilépjenek abból. Ha módunkban állna belépni az egyik ilyen kapun, a világ legcsodálatosabb technológiájával felszerelt, ámulatba ejtően bonyolult rendszerében találnánk magunkat. Ez a komplexitás, mely túlszárnyal mindenféle emberi alkotást, messze meghaladja gondolkodóképességünket és teljességgel felszámolja a szerencse fogalmát."

Az evolúció elmélete jóval azelőtt összeomlik, hogy a "fajok evolúciójáig" vagy a régészeti leletekig jutnánk. A téma, ami a kezdetektől értelmetlenné teszi az elméletet, az rögtön a legelső kérdés: hogy hogyan jelent meg az élet a Földön.

Erről a kérdésről az evolúciós elmélet azt mondja, hogy az élet egy véletlenül létrejött sejttel kezdődött. A forgatókönyv szerint négymilliárd évvel ezelőtt különböző élettelen kémiai vegyületek olyan reakcióba léptek a korai földi légkörben, amely közben a villámlás és a nyomás hatására kialakult az első élő sejt.

Először is meg kell jegyeznünk, hogy az az állítás, hogy élettelen anyagok egyesülve élő anyagot hozhatnának létre, tudománytalan, és eddig semmilyen tudományos megfigyelés vagy kísérlet nem támogatja. Élet csak életből származhat. Minden élő sejt egy másik élő sejt másolata. A világon még senkinek sem sikerült élettelen anyagok reakciójával élőt előállítania, még a legmodernebb laboratóriumban sem.

Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy az élő sejt, amelyet még az összesített emberi tudás, intelligencia és technika sem tudott létrehozni, mégis létrejött primitív földi körülmények között. Vizsgáljuk meg, hogy ez az állítás miért mond ellent a tudomány és józan ész legalapvetőbb elveinek is.

"A véletlenül létrejött sejt" meséje

Ha valaki elhiszi azt, hogy egy élő sejt létrejöhet véletlenül, akkor semmi akadálya annak, hogy elhiggye a következő történetet is.

Egy város története

Egy napon, egy puszta vidéken, a sziklák közé szorult agyagrög átnedvesedik eső után. Amikor a Nap felkel, az agyag megszárad és kemény, ellenálló alakot vesz fel. Aztán a sziklák valahogy darabokra zúzódnak, anélkül, hogy az agyag megsérülne, és mint egy formából, előkerül közülük egy tökéletes formájú tégla. Ez a tégla hosszú évekig vár arra, hogy az előbbi természetes körülmények megismétlődjenek, és létrejöjjön még egy hasonló tégla. Ez addig ismétlődik, amíg téglák százai és ezrei jönnek létre ugyanazok a helyen. Azonban, teljesen véletlenül, az addig létrejött téglák sem sérülnek meg. Bár évezredeken keresztül vannak kitéve a viharnak, szélnek, esőnek, perzselő napnak és fogvacogtató fagynak, nem repednek meg, nem esnek szét, és ugyanazon a helyen várnak, amíg a többi tégla is kialakul.

Amikor a téglák száma eléri a szükséges mennyiséget, épületet formálnak, mégpedig úgy, hogy a természeti erők véletlenül pont a megfelelő helyre és megfelelő helyzetbe sodorják őket.

Ez alatt a többi szükséges anyag, mint a beton és a malter is kialakul "természeti körülmények" között, és véletlenül pont a megfelelő időben a megfelelő helyre kerül, hogy a falakat összetartsa. Ez alatt a föld mélyében a vasérc "természetes körülmények között" kialakul, és megteremti az épületek alapjait. Végül pedig felépül az egész épület, az ácsmunkával, a megfelelő anyagokból, a megfelelő kiállításban.

(forrás: azevolucioscsalas.com, a szerző, Harun Yahiya, nem keresztény, hanem iszlám hívő, az isztambuli Egyetemen tanult filozófiát)

Interjú William Collier professzorral

Egyre határozottabb azon kutatók hangja, akik a makroevolúció bizonyítékainak felülvizsgálatát szorgalmazzák. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg.

Hogyan került kapcsolatba az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) mozgalommal?

Nagy hatással volt rám a Pennsylvania Egyetem biokémikusának, Michael Behe-nek Darwin fekete doboza című munkája; ez a mű, amely magyarul is megjelent, Amerikában a tudományos könyvek toplistáján szerepel. Az alapgondolat és az ezzel kapcsolatos vita Szókratészig és Platónig nyúlik vissza, s a történelem során újra és újra felbukkan.

A viktoriánus korból származik a sokat idézett felvetés, miszerint ha találunk egy órát, s megvizsgáljuk a működését, arra kell következtetnünk, hogy az egy ügyes alkotó műve; a világ pedig sokkal bonyolultabb szerkezet, mint egy óra. David Hume később előállt egy filozófiai vitairattal, majd Darwin megírta a paradigmaváltást jelentő A fajok eredete című könyvét, és az értelmes tervezés rövidesen elvesztette támogatottságát.

Azonban a XIX. század elején itt-ott mégis felbukkant, aztán ismét újjáéledt, méghozzá 1953-ban a biokémia területén, mikor Watson és Crick fölfedezte a DNS-t. Crick meggyőződéses materialista, s ő ismerte fel, hogy a DNS-ben rejlik egy kód. Ahol pedig kód van, ott létezik nyelv is vagy valamiféle információ. Felmerült a kérdés: honnan ered az információ?

Erre nyilván materialista választ is lehet adni.

Hát hogyne. A hatvanas években Crick írt egy cikket, miszerint a földi élet csírája egy távoli galaxisról került ide. Ezzel persze nem válaszolt meg semmit, viszont beismerte: számára is képtelenség, hogy az élet az általa feltételezett négymilliárd év alatt létrejöhetett a földön.

Egy ízben megfordultam a világhírű Polányi Mihály lakásán, az Andrássy úton; szerintem ő egyike azoknak, akik Nobel-díjat érdemeltek volna. Nagyon érdekelte a tudományfilozófia, és az elsők közt fogalmazta meg, hogy egy gépet nem lehet fizikai és kémiai képletekre egyszerűsíteni, mert ezzel még nem magyarázzuk meg a működését. Ha valaki el akar készíteni egy tésztagyártó masinát, azt azért teszi, hogy egy tésztalapból tésztacsíkokat állítson elő. Elképzel egy gépet, amellyel el lehet végezni a munkát, majd megtervezi a részleteket, és odaadja a tervet egy mérnöknek, aki kidolgozza, miként kell legyártani a szerkezetet. Aztán kell egy gyár, ahol az emberek megértik a feladatot, a különböző részeket elkészítik és összerakják. A folyamat minden állomásán szükséges az intelligencia és a továbbadott információ. Polányi rájött, hogy az élő szervezetekben apró molekuláris gépek dolgoznak, s híres cikkében megfogalmazta, hogy az élet több mint kémia és fizika. Az olvasóra hagyta az ebből levonható következtetést. Néhány évvel később sok kémikus és biológus indult el ezen az úton.

Pedig az általános nézet szerint az élet létrejöttéhez csak anyagra, energiára és időre van szükség.

Ezzel kapcsolatban 1953-ben történt Urey és Miller híres kísérlete: a feltételezett ősi körülményeket modellezve képesek voltak egy aminosavat előállítani. Ez olyan szenzáció volt, hogy minden újság címlapon hozta. A tudósok azt mondták: már majdnem tudják, hogyan kell életet létrehozni. Most, ötven évvel később teljesen világos, hogy ez tévedés volt. Az 1970-es évek elején Charles Thaxton biokémikus egy geokémikus kollégájával együtt közreadta a kémiai evolúció kritikai elemzését. A kémiai evolúció vezérgondolata, hogy élettelen kémiai elemekből létrejöhet az élet egyszerű formája, s ebből lépésenként megvalósulhat a darwini koncepció, bár Thaxton szerint erre nagyon kicsi az esély. Ha egy órát mozsárban összetörünk, s a darabokat egy dobozban rázzuk a végtelenségig, nem fog működő órává összeállni. A könyv utolsó fejezetében azt állították, kellett lennie egy intelligenciának, amely közbeavatkozott. ők használták először az Intelligent Design, azaz az értelmes tervezés kifejezést. Elméletük ellenzői azzal érveltek, hogy a szerzők teológiai alapon űzik a tudományt.

És nem?

Amennyiben ön természettudós, nem hozhatja fel érvként, hogy X. vagy Y. kutató ateista, illetve hívő. Csak azt mondhatja, hogy tudományos érveiket helyesnek vagy helytelennek tartja. A mai napig egyetlen publikáció sem szolgált perdöntő tudományos cáfolattal Thaxtonnal szemben. S ha már az evolucionista érvelésnél tartunk: a nyolcvanas évek elején Philipp Johnson, a Barclay Egyetem jogászdoktora, a retorika és a vitaelmélet professzora elolvasta Richard Dowkins Vak órásmester című könyvét, amely a legjobban megírt evolúciót népszerűsítő könyv. Aztán elolvasott egy másikat is, ezt Michael Danton, egy molekuláris biológiával foglalkozó ausztrál tudós írta Evolúció: egy elmélet válságban címmel. Danton egyébként nem vallásos ember. Johnson azt mondta: tudós nem vagyok, de ügyvéd igen, és meg tudom állapítani, ha valaki rosszul érvel. Ő is írt egy könyvet, ami egy csapásra bestseller lett. A címe: Darwin on trial (Darwin pere - a szerk). Ízekre szedte a tudományos darwinizmus érvrendszerét. Johnsont tekintik a modern intelligens tervezés mozgalom atyjának, az ő hatására írta meg Behe az előbb említett művét. Az ID azoknak a természetben előforduló sémáknak a tanulmányozásával foglalkozik, amelyek leginkább egy intelligencia közreműködésével magyarázhatók. Nem paratudomány, és nem is feltétlenül származik vallásos meggyőződésből. Mindössze azt állítja, hogy a rendelkezésre álló tudományos adatok ebbe az irányba mutatnak. S itt megáll, mert ez a határ, ahol át kell adnia a szót a filozófiának vagy a teológiának.

Ha megvizsgálok egy órát, valóban a készítőjére asszociálok, mert tudom, hogy számos órásmester él a világban. Ám ha az volna a meggyőződésem, hogy nincsenek órásmesterek, kidolgoznék egy ennek megfelelő hipotézist. S aki eleve feltételezi, hogy létezik a világmindenség alkotója, ezt a hitét igyekszik igazolni a kutatásaival.

Polányi mondta: ahogy műveljük a tudományt, az nem független attól, milyen emberek vagyunk. Egy percig sem állítom, hogy a tudományos eredménynek és a kutató hitének nincs köze egymáshoz; a kérdés csak az, hogy igazolja-e az eredmény a kutató hitét. A darwinizmusnak nem sikerült megfelelően igazolnia a materializmust. Az igazán jó tudósok bevallják: mindig többet tudnak, mint amennyit képesek megfogalmazni, bizonyítani. Einstein nem csupán egy kísérletsorozat végeredményeként alkotta meg a relativitáselméletet; előbb megvizsgálta a newtoni gravitációt, és úgy vélte, hogy valami nincs rendben vele. Volt hite, miszerint az univerzumnak ésszerűnek kell lennie. De fordítva is működik a dolog: Anthony Flew oxfordi professzor híres ateista volt, az agnosztikusok egyik jelentős alakja. Körülbelül két éve deista nézetre váltott épp az ID tudományos érveinek hatására.

Felsorolna néhány ilyen érvet?

Például: a baktériumoknak van egy kis ostoruk, amelynek segítségével képesek közlekedni. Ezt flagellumnak nevezzük. Ha ön mikroszkóp alá teszi a baktériumot, látja: a flagellum forog, mint egy propeller, és a baktérium száguld előre. Tíz-húsz év kellett ahhoz, hogy a kutatók megértsék, hogyan működik mindez. Van a baktériumban egy proteinből készült gépezet. Kerek ágyazatban forog a propeller, s egy kicsiny motor forgatja, percenként tizenhétezres fordulattal; a baktérium egyik pillanatról a másikra képes megváltoztatni mozgásának irányát. Ha e kis biokémiai motor körülbelül tizenöt funkcionális eleme közül bármelyiket kivennénk, működésképtelenné válna. Ez alapján alkotta meg Michael Behe a tovább nem egyszerűsíthető komplexitás fogalmát, s ez nagy kihívás elé állítja a darwinizmust. Az evolúció ugyanis a tudósok számára a természetes kiválasztódást jelenti, amely véletlenszerű mutációkon keresztül megy végbe; e mutációk piciny változásokat hoznak létre az organizmusban, s így megfelelő mennyiségű idő elteltével képes az egyik faj egy másikká átalakulni. A mutáció véletlenszerű, nincs tudatos célja. Az evolúció központi gondolata a véletlen és céltalanság. De hogyan tudott kifejlődni a flagellum? A baktériumnak mozognia kell, hogy élelmet találjon. Az evolúció csak lépésről lépésre tud ilyen komplex rendszert összehozni, de a baktérium nem várhatja meg a folyamat végét, mert ha nincs flagelluma, megsemmisül. Mondok még egy példát: ha ön megvágja a kezét, életveszélyben van, amennyiben nem áll el a vérzés. Ezért a szervezete rögtön beindít egy biokémiai parancssort: fehérje képződik, és az egymással kölcsönhatásba lépő fehérjék a vágás helyén egy halászhálóhoz hasonló alakzatot formálnak; a sejtekkel érintkezve ez a háló megszilárdul, és kemény réteget alkot. A seb eltömődésével viszont leáll az alvadási folyamat. Ha a szervezete nem állítja el a vérzést a megfelelő időben, aztán nem szünteti be az alvadást is a kellő pillanatban, ön meghal. Hogyan tudna egy ilyen képességet lépésről lépésre kifejleszteni? Sok száz olyan biokémiai rendszer van, amely nem jöhetett létre fokozatosan. Aki átnézi a professzionális biokémiai irodalmat, látja: nincs válasz arra, hogy az organizmusok hogyan maradhattak életben a fejlődés utolsó lépése előtt.

Az ID hívei mindenféle evolúciós szisztémát kizárnak?

A szelekcióval, ami azt jelenti, hogy egy fajon, családon, nemen belül jön létre változás, senkinek nincs problémája. Az evolúcióelmélet viszont arról szól, hogy egy baktériumból hogyan lesz medúza, abból rák, abból kétéltű és így tovább. Ha veszünk egy kutyát, tenyészthetünk belőle egy másik fajtát, azt azonban maga Darwin is beismerte, hogy kutyából képtelenség macskát tenyészteni. Dembski, a kiváló matematikus összefüggésbe hozta Behe elgondolását az információelmélettel. Rájött, hogy egy medúzában sokkal kevesebb az információ, mint egy cápában. Ahhoz, hogy a medúza cápává alakuljon, valóságos információrobbanásra lenne szüksége. De vajon honnan kaphatna ilyen mennyiségű információt? Az evolucionisták szerint az információ kifejlődik, azonban nincs ismert példa arra, hogy az információ máshonnét származhat, mint valamilyen intelligenciából. Az evolucionista biológia egy feltételezéseken alapuló tudományos terület, s ezek a feltételezések a matematika, a fizika, a kémia és az informatika területén nem bizonyíthatók.

Mint minden kisebbségi mozgalomnak, az értelmes tervezésnek is van szubkultúraíze, ami sokak számára szalonképtelenné teszi. Nem okozott önöknek végzetes presztízsveszteséget, amikor Amerikában nem sikerült elérniük az oktatási törvény módosítását?

Az Egyesült Államokban ezt kulturális háborúnak nevezik, ugyanis a kultúrára nézve meghatározó, mi az uralkodó tudományos nézet. Létrejöhet-e az élet a semmiből? Vagy valaki belekódolta az anyagba az információt, ami maga az élet? Egy materialista számára nincs zavaróbb és felkavaróbb, mint az intelligens tervezés. S a kultúrának és korszellemnek megfelelően többnyire ők töltik be az egyetemek vezető pozícióit, ezért nem kaphat az ID kellő publicitást. Az evolúció tudományos dogma, amit nem illik megkérdőjelezni. Ám itt van előttem egy lista, több mint négyszáz akadémikus, tanszékvezető, impozáns tudományos fokozatokkal rendelkező kutató neve szerepel rajta a világ sok egyeteméről. A névsor fölött ez áll: „Kételkedünk abban, hogy a véletlen mutáció és a természetes szelekció megmagyarázza az élet bonyolultságát; a darwini elmélet bizonyítékainak körültekintő elemzésére van szükség." Lehetséges, hogy újabb paradigmaváltás felé haladunk. Százötven éve a tudósok azt mondták: lehet, hogy meg tudjuk magyarázni a dolgokat Isten nélkül. Most kezdenek rájönni, hogy ez tévedés volt. A paradigmaváltás rendszerint nem úgy történik, hogy hirtelen mindenki átáll a másik oldalra; a régi tudományos iskolák képviselői többnyire halálukig harcolnak a nézeteikért, és csak az új generációk szemléletében következik be a változás. Személyes véleményem az, hogy a darwinizmus ki fog múlni, mert tudományosan életképtelen.

Mások viszont úgy érzik, az intelligens tervezés visszatérést jelentene a középkorba.

Talán meg fog lepődni: a középkori értelmiségiek közt alig akadt olyan, aki elhitte, hogy a Föld lapos. Dante pokla ezért van a Föld közepében. Az 1200-as években egy tudós azt a feladatot adta diákjainak: öt különböző módon bizonyítsák be, hogy gömbölyű a Föld. A középkori királyszobrok gömböt tartanak a kezükben, tetején kereszttel; ez a Krisztus uralma alá tartozó földgolyót jelképezi. Plótinosz is fölvetette az ókorban, hogy a Nap körül kering a Föld, ám csak Kopernikusz idejére állt össze elegendő bizonyíték ahhoz, hogy széles körben megváltozzék az emberek gondolkozása. A felvilágosodás és az azt követő ideológiák sajátsága, hogy igyekszenek mindent eltörölni, ami korábban létezett. A sötét középkor kifejezés a XIX. századi pozitivistáktól származik, mára azonban kiment a divatból, hiszen e kor rehabilitációja zajlik. A középkor tudományossága nagyon magas színvonalú volt, az egyetemek is akkor jöttek létre. Azonban a kutatás még abból indult ki, hogy van teremtője, tehát értelme és célja a világnak. A materializmus nem ismeri a választ arra, mi okozta az ősrobbanást, hogyan jöhet létre az élettelen anyagból élő, hogyan alakultak ki a fajok és az igen finoman hangolt világegyetem; a vizsgálatok évtizedek óta nem vezetnek a problémák megoldásához, csak újabb nehézségeket vetnek fel. Az evolúció olyan kulcs, amely nem illik a zárba. Ám ha belátjuk, hogy mindezt csak egy alkotó értelem hozhatta létre, lehetőséget kapunk a további vizsgálódáshoz ott, ahol a darwinizmus elakadt.  

Balavány György

(forrás: mindennapi.hu, a cikk eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg.)

„... A vallási burleszk és csalás mögött azonban van egy egyháza Istennek, amelyen a pokol nem képes diadalt venni. Küzdeni a hitért többet ér, mint ortodox doktrínáért vagy evangéliumi hitvallásért küzdeni, fundamentalistának vagy pünkösdinek lenni. Küzdeni a hitért annyi, mint őszintén keresni azt, ami kedves Isten előtt, vagyis az oltár, a kereszt és a vér népe legyünk.”

(forrás: Bertram Hamilton Clendennen: Krisztus iskolája – 4. rész. A mindenható vér)

Így mondja el Lukács az Apostolok cselekedeteiben Pál megtérésének történetét:

„Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,  és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." (Ap.Csel. 9,1-6)

Pál így számol be ugyanerről:

„Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Csupán ezt hallották: "Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított. És dicsőítették énértem az Istent.” (Gal 1,11-24)